A 11. hét 4. napján ismét láthattam képernyőn a piciket. Nagyszerű érzés megpillantani őket minden alkalommal, mert egyébként még nem érzem a jelenlétüket. Egyszer tapasztaltam valamiféle mocorgást, lepkeszárnyak suhogását, de lehet, hogy csak a képzeletemnek tudható be. Mindketten szépen elhelyezkedtek, növekednek, látszódnak az ujjaik kezdeményei, a hüvelykujjuk már a szájuknál motoz, a kis lábuk is rugdalózik.
Az A magzat, amelyik közelebb van a méhszájhoz, 50,7 mm (ülőhelyzetben),
a "távolabbi" B magzat pedig 55, 5 milliméteres:
Úgy hiszem, a nagyobbik lesz a leányzó! A szívhangjuk zakatoló vonat, szépen kirajzolódik és felhangzik. A fejük nem ufófej, se nem szalamandra feje, hanem a kis orral már emberi fej vonásait mutatja (hűha, már kezdek most elfogult lenni?). A fej mérete alapján nincs okunk aggodalomra. Három hét múlva újra láthatom őket, még karácsony előtt. Az ünnepekre pedig teszünk velük egy kirándulást valamelyik szép téli erdőbe.
Csütörtökön megyek az első szűrő- és diagnosztikus vizsgálatokra, pontosabban az integrált tesztre, ami két vérvételből áll. Ha azok eredménye is meglesz (kb. a 17. héten), és ha minden rendben találtatik, amire az ultrahangfelvételek alapján minden esély megvan – akkor közhírré teszem a terhességem a rokonságban (bár a hír már most is terjed…). Addigra talán már a hasam is megnő annyira, hogy kezd feltűnő lenni – most még csak egy kis vakondtúrás emelkedik a méhem felett. A hiányzó vérvizsgálatokat is elvégeztetem egyúttal – állítólag más háziorvos, nőgyógyász azt is meg tudja oldani állami támogatással – nekem sajnos nem sikerült elintéznem (ellenanyagszűrés, HBSAg, lues szerológia), így ennek is elkérik az árát…
Megkaptam az első kismamaruháimat is. Csinosan lehet öltözködni nagyobb pocakkal is. A férjem szerint szép kismama leszek, vagyok. Jól esik az ilyesfajta biztatás, támogatás. Olvasgatom a barátnőmtől kölcsönkapott Az a 9 hónap című könyv praktikus utasításait, saját testemmel, a pöttömökkel és más leendő apák érzéseivel is ismerkedünk. Szerencsére az egy hetes erős gyomorégés után rendbe jött a gyomrom, és végre eszem mindent, paradicsomtól kezdve karalábén át a legkülönfélébb gyümölcsökig, így biztosan ellátom a piciket a szükséges vitaminokkal, nyomelemekkel. Néha egyet-egyet csuklom, pedig régen nem szoktam. Az emésztésem jobb, mint valaha, pedig szorulásról, aranyérről ír a szakirodalom. Minden szervezet másképp reagál a külső-belső hatásokra. A sok zöldség, teljes kiőrlésű termék megteszi a magáét. Picit a krónikus fáradékonyságom is alábbhagyott. A farkasétvágyamban azonban nincs változás. Az Utrogestan hüvelykapszulák adagolását is fokozatosan beszüntetem. Végre gyógyszeres segítség nélkül leszek várandós! És lassan belépek a negyedik hónapba!
