Hiába győzködöm magam, nem bírom kiverni a fejemből, hogy HELLP-szindrómában szenvedek. Leggyakoribb tünete a bordaív alatti fájdalom, amit a májtok feszülése okoz, legrosszabb esetben elrepedhet a máj, és a szindróma az anyára és a magzatra is életveszélyes lehet (2009-ben meghalt egy ikreket világra hozó nő Magyarországon). A második trimeszterben jelentkezik, főként a 20. héttől (bár én csak a 13. hétben vagyok, már fáj). A hajlamosító tényezők közt szerepel a kismama életkora, illetve az ikerterhesség is. Valójában a terhességi mérgezés (toxémia) egyik fajtája, ami „az anyai szervezet alkalmazkodásának – a terhesség okozta változásokkal szemben fellépő – zavara vagy hiánya”. Bár fehérjevizelést és magas vérnyomást nem tapasztaltam,  a koleszterin és a triglicerid, tehát a vérzsír értékeim emelkedtek, ami új dolog nálam, de a doki szerint a terhességgel jár (remélem, hogy valóban, de azért a biztonság kedvéért utánanéztem a terhességi magas vérnyomásnak, a preeklampsziának is). Továbbá a vesebajok is közrejátszhatnak a kialakulásában. Másfél éve, a petevezeték átjárhatósági műtétem előtt megállapították, hogy a veséim lógnak kissé. Azt mondták, ha felszednék pár kilót, beágyazódnának ismét. Kb. 56-60 kg vagyok mintegy húsz éve – ez az enyhe súlyingadozás okozhatja? Igaz, hogy az is vesebajra utalhat, hogy hosszú évek óta gyakran járok vizelni éjjelente.

A férjem üdvözölt hajnali öt környékén a 14. hétben! Kint üldögéltem, nem tudtam aludni, mert bármelyik oldalamra fordultam, fájt. Nyugtat, szerinte csak nőnek a picik, több mint duplájára nőttek most is egy hét alatt, és tudtuk, hogy nem lesz leányálom, de csak egyszer kell elviselnem, és lesz két ördögfiókánk. Másnak sokkal komplikáltabb terhessége lehet. Talán leterheltem a gyomrom és a májam zsíros vagy fűszeres ételekkel, esetleg gyógyszerekkel (a gyógyszereket sosem bírtam, még a vitamintablettákat sem), figyeljek jobban oda az étkezésemre. Azt is javasolja, hogy járjak el terhestornára vagy kismamajógára, ismerkedjek kismamákkal, mozogjak (itthon tornázom, de ő kimozdulást javasol).

Nem engedem magamhoz a rossz gondolatokat, nem is akarok hipochonder lenni, de ha időben felismerünk egy szindrómát, bizonyára kezelhető lesz. Én is abban reménykedem, hogy csak átmeneti állapot, tényleg csak leterheltem a májam vagy a gyomrom (gyomorégés, gyomorsavtúltengés már tizenhárom éves korom óta gyötör). Optimistán nézek a jövőbe. Eddig nagyon dicsérték az eredményeimet, a babák mozgását, fejlődését. Jövő héten, a hasi ultrahang eredményeit követően okosabbak leszünk. Addig sok pozitív energiát küldök a picuroknak.