Az örömteli napokat váltogatják a fájdalmasak, amikor például gyomorégés gyötör. Kínzó, égető, fájdalmas gyomorégés, de szerencsére a gyakori étkezések és a Salvus víz segít. A terhességi vérszegénységre kiírt vastabletta szedési idejére is ügyelnem kell – két órával evés után, egy órával előtte – de eddig székrekedést, aranyeret szerencsére nem tapasztaltam.
Már megszoktam, hogy többször felcsuklom, csak egy-egy magányos csuklás tör elő belőlem, naponta néhány alkalommal, és éjjelente is. A bal fülemben folyamatosan dobogó érhez is hozzászoktam (a vérnyomásom továbbra is alacsony, 85/65 az átlag, de a pulzusom magas). Az ínyvérzés is mindennapos. Új dolog viszont a fájdalmas alhas. Valószínűleg a méhszalagok nyúlnak, húzódnak. Ez a feszülés elég kellemetlen tud lenni… Láthatóan megnőtt a hasam, pedig csak három kilót híztam (57,5-ről 60,5 kg-ra), ami a hasam láttán elég hihetetlen...
Mozgáshiány is gyötör. Egyrészt nem merem megterhelni magam, nehogy kárt okozzak bennünk, másrészt hosszabb séták esetében a megfázástól is tartok (hiába öltözöm be úgy, mintha Szibériában lennék, mégis átfázom és nehéz felmelegednem). Úgy érzem olykor, hogy túlontúl óvom magunkat. Korábban heti kétszer negyven percet ellipsziseztem, a teherbeesés előtti kiránduláson napi nyolc-tíz órákat gyalogoltunk három héten át, nyári hétvégenként a hegyekben túráztunk, tavakban úsztunk. Most meg háromnaponta egy-másfél óra séta, meg háromnaponta itthoni terhesjóga, egyébként heverés, üldögélés a gép előtt. Néha összeszedem magam, és fellázadok az uralkodó állapotok ellen. Ha kimozdulok, kellemes terhesruhákba bújok, de itthon a legkényelmesebb ruháim kapom magamra, amik nem feltétlenül bájosak. Adnom kell magamra, oda kell figyelnem a kinézetemre, és nem utolsósorban az étkezésemre. Naponta többször keveset kell ennem, minél kevesebb zsíros és fűszeres ételt (szinte csak párolt zöldséget meg leveseket eszem). Ma kimozdultam finom sokmagvas-tonhalas szendvicsért, elvittem végre a lombikról maradt gyógyszereimet, injekcióimat is gyógyszertárba (ezt nagy lépésnek tartom, mert elfogadtam, hogy már nem lesz rájuk szükség), és bementem egy fodrászatba, ahol szépen rendbe szedtek. Sőt egy csomó terhességi-szoptatási ötletet adott a fodrász, aki egy éve szült, pl. ne használjak mellbimbóvédőt, se krémet, ha begyullad, az anyatej és a babanyál a legjobb rá.... A barátnőm szerint is az anyatej a nyerő, de a körömvirágos mellkrémeket is megpróbálhatom. Azt is ajánlja, hogy tanuljam a szoptatást, mert nem elég az elhatározás. Előtte a mellbimbó nem volt ahhoz a súrlódáshoz szokva, hogy naponta tizenötször szopogassa valaki. Meg kell szoknia a terhelést. Neki mindkét esetben kisebesedett, és őrülten fájt két-három napig. Akkor kell erősnek lenni, nem feladni. De a lényeg az, hogy ki kell bírni, összeszorított fogakkal, és akkor a fájdalomra kibeszélve nem nyúlok tápszerhez, és megnyertem a lottó ötöst. Nem kell bébitápok elkészítésével bajlódnom éjjel-nappal.
Ami még gondot okoz, a különféle fekvési, alvási helyzetek... Egyikben sem érzem igazán kényelmesen magam. De a lényeg, hogy a picuroknak a legjobb legyen.
Egyre nyilvánvalóbban látható és érezhető a hasam. A zöldséges is megkérdezte kedves hangsúllyal, hogyan vagyok. Már tavaly is látta rajtam, de szeretne rá kérdezni, hogy tényleg babát várok-e. Mert neki az ilyenhez jó a szeme... Ő is sokat beszélt a saját tapasztalatairól, és vastabletta helyett gránátalma és áfonya készítményeket javasol, mindent, ami vörös és természetes. És a terhesvitaminok helyett is vannak zöldség- és gyümölcskészítmények, érdemes lenne elgondolkodnom, nem lenne-e érdemes azokkal helyettesíteni. Én mindig a természetesség híve voltam, de gyomorégések esetén nem igazán tudok sok zöldséget, gyümölcsöt enni, és a terhesvitaminban benne van minden szükséges vitamin, nyomelem stb. Nem akarom, hogy bármi hiányozzon a szervezetemből. Korábban tabletta formájában csak szopogatótablettákat vettem a számba évente két alkalommal gyomorégésre, minden egyebet kerültem, még a vitamintablettákat is, most meg a tabletták fogságába estem (korábban ideiglenes kúraszerűen fogyasztottam aloe vera lét, gránátalmalét, méhpempőt).
De nem panaszkodom. Szerencsére minden nap sok párolt zöldséget fogyasztok, sőt nyersen is, karalábét, paradicsomot, paprikát, erős gyomorégés esetén nyers krumplit. A laktató, hizlaló banánt sikerült kiszorítanom az étrendemből, már főleg körtét, narancsot, mandarint, kivit eszem. És sok avokádót, meg magvas ételeket.
Sokat simogatjuk őket, sokat gondolunk rájuk, és folyton a jövő heti ultrahang lebeg a szemünk előtt. Egy hét múlva ismét látjuk őket! Én már alig bírom kivárni. A férjem azt mondja, gondoljak csak bele, nekik sokkal többet kell várniuk, mire engem megpillanthatnak! Én még mindig nehezen hiszem el, hogy bennem vannak, pedig minden jel arra utal. Olykor érzek mozgásokat, egy-egy mocorgást, rúgást, de nagyon belül, és olyan, mintha az emésztési folyamat részét képeznék, máskor meg teljesen biztos vagyok benne, hogy apró testek mocorognak bennem érezhetően. De látni akarom őket, hogy tényleg ott viháncolnak a hasamban! A férjem szerint fognak még eleget rugdosni, sokallni is fogom!
A férjem minden nap énekel nekik, és kéri, én is beszéljek hozzájuk és énekeljek, hogy megismerjék a hangomat. Mert csak nézni fognak, amikor megszületnek, hogy ki ez a néni. És csak az apjuknál fognak megnyugvást találni. Fura dolog magamban beszélgetni nekik, többnyire inkább simogatom őket, miközben krémezem a hasam.
Jaj, mikor foghatom már végre őket a karomba! Most vagyok kb. a félidőnél…
