Megtörtént egy újabb vérvétel és vizeletleadás, a dokim extra gyorsan elintézte, hogy a hasi ultrahanggal egybevetve alaposabb következtetésekre juthasson.
A hasi ultrahang annyit állapított meg, hogy a jobb bordaívem alatti fájdalom oka vesemedence-tágulat, vagyis vese- vagy vizeletpangás. A jó hír, hogy a májamnak semmi baja, epekövem sincs, viszont a jobb vesemedencém tágabb (15 mm) a balnál (8,7 mm), és valószínűleg a vesevezetéket nyomják a magzatok, ami akadályozza a vesében képződő vizelet elfolyását a húgyhólyagba. A kivizsgáló hölgy úgy fogalmazott: egy kicsivel nagyobb, én úgy fogalmaznék: majdnem a duplája. Megnézettem vele a vizelet-eredményeimet is, sok baktérium található benne. Úgy állt az eredményekhez, hogy nagyjából minden rendben, és gyógyulást kívánt. Kicsit meglepődtem. Hogyan lehet ebből kigyógyulni? Odébb tolom a magzatokat? Szüléssel? Vagy antibiotikumokkal? Műtéttel? Szerintem ha megszülöm őket, elmúlik.
Utánaolvastam a vesepangásnak is. Az, hogy a magzatok nyomják a vesevezetékem, azt okozhatja, hogy a vizelet nem áramlik rendesen, sőt visszafolyhat, és baktériumok jelennek meg a vizeletben. Fájdalmas a pisilés és szaga is van. Persze a diagnózis még nem jelenti, hogy javulás állt volna be az állapotomban. Ugyanúgy rosszul alszom éjjel, illetve amint testhelyzetet változtatok, felébredek, mert nem tudok az oldalamra feküdni. De legalább elmegyek pisilni és kiürítem feszülő hólyagom.
Igyekszem a bajaimról megfeledkezni és örülni az aprócska jövevényeknek. Remélem, hogy rájuk nem lesz kihatással a veseproblémám. A napokban sokat sétáltam, gyalog mentem a kivizsgálásokra, illetve a karácsonyi ajándékok beszerzését is gyalogosan intéztem. De nem cipekedtem különösebben, nehogy megterheljem magam.
Mivel már hall a két csöppség, a férjem énekelget nekik, Zöldre van a, zöldre van a… és Megy a gőzös, megy a gőzös (a szövegben kisebb-nagyobb bukfencek előfordulnak, de nem a szöveg a fontos, hanem a hangja és a dallam). Ha kibújnak belőlem, ezekre a dalokra fognak megnyugodni. Meg Mike Oldfield Tubular bells című remekművére.
Kaptam egy másik barátnőmtől is terhesruhákat, magasított nadrágokat, melleknél szétgombolható hálóingeket, megfázás ellen derék- és hasvédőket, lecsatolható melltartókat, lenge nyári ruhákat. Jó dolog felpróbálgatni őket. A boltokban már a baba-mama részlegre is elkalandozok, nézegetem a tejleszívókat és a bimbóvédő krémeket. Egy babaruhaboltba is betértem, de még nem vásárolok. Már szépen domborodik a hasam, és terhességi csíkok kialakulása ellen is használok krémet, simogatom a hasamat és benne a két pocaklakót. A férjem kímél, ő vágja puccba a lakást, csillog-villog. És nagyon szereti növekvő hasamat. Már várja, hogy a picik köztünk feküdjenek az ágyban és csússzanak-másszanak. Szép ez a várakozási időszak.
Kicsit előbbre is gondolkodunk. Átfér-e az ajtón egy ikerbabakocsi, befér-e a liftbe, vagy tároljuk a földszinten valamelyik boltban? Meddig bírok karban, kenguruban levinni két babát? Nem árt-e nekik a belvárosi zaj és szmog? Érdemes-e most belevágnunk költözésbe, vagy elég lesz akkor, ha kissé cseperednek? Szeretnék több zöldet és nagyobb csendet köréjük. Idővel minden megoldódik. Nem aggódom. Férjem minden egyes nap utal rá, mennyire várja az érkezésüket. Még minden megkezdett terhességi hét elején felolvassa, mijük fejlődik éppen, és naponta megsimogatja őket.
