Kétféle attitűddel találkozunk, amikor tudomást szereznek róla, hogy ikreket várunk, a borúlátóval és a derűlátóval. Egyesek a fejüket fogják, hogy bizony fel kell kötnünk a gatyánkat, szinte sajnálkoznak, mások meg örvendeznek, hogy mennyire csodás, hogy mindjárt kettő, és milyen szép időszak áll előttünk! Az egyik nagymamám például azt mondta, jobb a kettő, mint az egy, vagy az egy se.
Vérvételkor is örömmel kommentálták, hogy ikrek lesznek. Anyósom szomszédjai szerint ketten jobban ellesznek egymással, mintha egyedül lennének és folyton foglalkozni kéne velük. Állandóan lesz társaságuk, akivel gügyöghetnek, beszélgethetnek, játszhatnak, zajlik majd köztük a folytonos nonverbális-verbális kommunikáció. És a vicces megközelítéseket is szívesen fogadom: a fodrászlány szerint a két mellel majd tudnak koccintani szilveszterkor.
Olyan megjegyzéseket is kénytelen voltam meghallani, hogy Jesszusom, de durva, felkészültetek rá? Élvezzétek még ki ezeket a napokat, mielőtt megszületnek. Egy perc időd se lesz, arra számíts. De szerencsére egyre szelektívebb a hallásom, és egyre jobban tudom kezelni a hasonló kijelentéseket. - Lesz bőven gondotok. - És örömünk is, vágom rá én. Kétszeres örömünk!
Azt hiszik, nem vagyunk vele tisztában, mivel fog járni az élet a babákkal? Tapasztalatból természetesen nem tudjuk, hiszen az első gyermekeink lesznek, de nincs gond a realitásérzékünkkel. Bizonyára számos szokatlan és emberpróbáló helyzet áll elő, és tisztában vagyunk vele, hogy kimerültek leszünk, többször felébresztenek éjnek évadján, mert éhesek, fáj a hasuk, nő a foguk, fognak sírni, de nevetni is, és pici kezükkel duplán megsimogatnak. És ahogy barátnőm utalt rá, két terhesség helyett egyet kell kihordanom! Nem mintha ez különösebb kiváltság lenne, hiszen a terhesség csodás időszak, érdeklődéssel és szeretettel figyelem testem változásait, a picik növekedését, mozgását, új érzések formálódnak bennem, de sajnos nem tartozom azok közé a nők közé, akik problémamentesen élik meg ezt az állapotot. Sok előnye van a két gyerek egyszerre érkezésének, például nem szoptatok három évig, mint egy barátnőm, akinek egymás után jött a két gyerek. Bizonyára nehéz lesz az első év, segítségre is szükségem lesz, de a családból, ismerősi körből több dada is felajánlkozott. Nem leszek önként önfeláldozó, mint sok barátnőm, aki minden fronton egyedül igyekszik helytállni. Elfogadom a segítséget, hogy átvegyék a teher egy részét. Habár nem lesz teher, de nem akarok mindenáron az anyai és háztartásbeli szerepek rabja lenni, főzés, takarítás, szoptatás terén egyaránt helytállni, nem akarom, hogy feszült és nyúzott legyen az anyukájuk (habár biztosan nem fogom tudni elkerülni a teljes kimerültség állapotát). Egyes ismerőseink kettesben is kimozdulnak az egyéves baba mellől, és szerintem is szükség van a párban töltött pillanatokra, nemcsak a gyerekekkel közös programokra.
Kezdetben szívesen hallgattam az ismerősöket a terhes időszakukról és a gyerekneveléséről, de egyre nehezebben viselem a mindentudó anyukákat. Összegyűjtötték rokonoktól, ismerősöktől, könyvekből, internetről a tudásukat, és nagyon meggyőzően beszélnek. Szerencsére vannak megengedő anyukák is, akik azt mondják, hallgass a megérzéseidre, és ne érezd magad nyomás alatt – a társadalmi elvárások, a rokoni, baráti kör elképzelései által. Szoptass, amíg jól esik, ne erőltesd, ha már teher lesz, és mindent csinálj úgy, ahogy neked a legjobban megfelel.
