A 15. hét elején „A” és „B” (azaz Ajándék és Bajnok) ülőmagassága 86 és 92 mm. A kisebbik („A”) nagyon virgonc. Fel-le hányja-veti magát, megemeli a popsiját, rugdos, fejre áll.
A másik szépen fekszik a hátán, és mintha az ujját szopná, meg integetne (az élénk szülői képzelőerő!). „A” valószínűleg fel akarja ébreszteni „B”-t, vagy egyszerűen csak letornázza a „felesleges” kilókat.
Remélem, hogy ha előbújnak, akkor nem külön-külön, hanem egyszerre alszanak, egyszerre sírnak, egyszerre nevetnek, és nem akkor kezd rá az egyik, amikor abbahagyja a másik!
Imádnivaló kölkök! Már látható a gerincoszlopuk és a gyomruk! Meg persze az öt ujjuk is. Igazi aprócska emberpalánták.
A jobb oldali vesemedence-tágulatomról és vizeletemben a baktériumokról azonnal megfeledkeztem, amint feltűntek a picik képernyőn. A dokim írt ki Zinnat tablettát (antibiotikumot) és bórsavas kúpot, majd Neo-ferro-folgrammát (vas- és folsavhiányos vérszegénység kezelésére, valamint a terhesség során annak megelőzésére) kell szednem. Természetesen az is sokat jelentett, hogy foglalkozik az egészségemmel. Terhesség alatt nem szereti a gyulladásokat. Mivel a baktériumok ölik a vasat, vérszegénységet alakíthatnak ki (sőt már van is), ezért kell majd vasat is szednem. Kérdeztem, nem tolhatjuk-e odébb a piciket, hogy ne nyomják a vesevezetékemet, de kiderült, hogy a méhfal mögött mindenütt húzódik vesevezeték, így hiába tolnánk őket bárhová…
Karácsonykor fogadtuk a családtagokat, együtt ettünk-ittunk, sétáltunk a forralt bor és kürtős kalács illatú karácsonyi piacon, majd útra keltünk és felkerestük a rokonság maradék részét. A picik most sok új ízzel megismerkedhettek, illetve feleleveníthették az ismerős ízeket. A borsó- és lencselevesen keresztül különféle halakkal és krumplisalátákkal, bejglivel, mézes ostyával és sütemények széles választékával. Bizonyára sokat nőttek, legalábbis hasam megnövekedett térfogata ezt sugallja (bár a kettő közt nincs feltétlenül összefüggés). Mindenütt örülnek a pocaklakóknak. Az egyik nagymamám most tudta meg, könnyek közt sem bírtam neki kinyögni, a másik már tudta, és bekopogott nekik, hogy már várja őket!
A férjem már alig várja, hogy játsszon velük. Hogy tele legyen a lakás gügyögéssel, mászással, csipkedéssel, kakiszaggal, sírással, kacagással. Hogy kapirgálják a fejét és masszírozzák. Valószínűleg pórázon kell majd őket tartani az utcán, a játszótéren, akár a lakásban is, hacsak meg nem tanítjuk őket egy irányba mászni és járni, mert kétfelé nem fogok tudni rohanni.
Amikor simogatjuk őket, szinte felfoghatatlannak tartjuk, hogy pár centire mocorognak a kezünktől!
Néhány nap múlva újabb vérvétel vár rám, az integrált teszt második része. Január második hetében tisztában leszünk a genetikai eredményekkel. A doki biztat, hogy az ultrahangfelvételek alapján nincs okunk aggodalomra, szép szabályosak, jól fejlődnek. Mi is így gondoljuk, csak akarunk egy számszerű kimutatást is a megérzéseinkről.
