A 19. hét a közérzetem szempontjából csúcsszuper, feldobott vagyok, jól érzem magam. A második harmad valóban sokban eltér az előzőtől és igazán szép időszaka a terhességemnek: tevékeny és életerős vagyok, elmúltak a hányingerek, a gyomorégés csak átmenetileg bukkan fel, és a növekvő pocak is örömmel tölt el. Egyre jobban élvezem a terhességet, nagyon szép érzés. Mások is észreveszik rajtam, hogy jól érzem magam a bőrömben: „nagyon jól nézel ki ám, jól áll neked a várandósság, mosolygós vagy, ragyogsz”.
Több ismerősnek feltűnik az utcán, hogy gömbölyödök, és a gyógyszertárban soron kívül előreengedtek… Sőt, a vonaton is nagyon előzékenyek voltak. A vasutas a vécé javításán ügyködött, amikor megérdeklődtem, használható lesz-e. Megpróbálja megjavítani, de nem jós, hogy tudja, sikerül-e neki, mondta elég foghegyről. Na mondom mindegy, átfutok a másik vagonba, amikor megáll a vonat. Egy másik kalauz épp ott szállt le a vonatról, végigmért, és kedvesen közölte, hogy ebben a vagonban sem működik a vécé. Ugye állapotos? Mondom igen, de nem sürgős, kibírom. Meddig utazik? Mert nekik kötelességük mosdót biztosítani, ha a vonaton egyik se működik. Hiába szabadkoztam, hogy ne csináljon belőle ügyet, vele kellett mennem és a következő állomáson a helyi személyzeti vécét használnom :) Épp kalauzcsere volt, úgyhogy az egész személyzet tudta, hogy meg kell várniuk, meg bocsánatot kértek, hogy ilyen állapotok uralkodnak. (A nemtörődöm odaszólt a váltószemélyzetnek, hogy "minden vécé beszart"...)
A védőnőt is felkerestem, aki a terhességi vérszegénységemre sok vörös húst ajánlott, főleg borjút és nyulat, illetve reszelt céklát reszelt almával és citrommal. A spenót, cékla, mák, gránátalma, áfonya mind nagyon hasznos. Fogyasszak sok magnéziumot, kalciumot. A húshoz salátát, mert a C vitamin segíti felszívódni a magnéziumot. A fogászati kivizsgálás is kötelező, meg kell nézni a gócokat, mert a vérbe kerülhet a gyulladás. Továbbá kismamatornát, illetve gyógytornát is javasolt. Sokat relaxáljak, hallgassak zenét, mert jót tesz a babának. És ügyeljek a vesémre és a vizeletpangásra – több mozgás, több folyadék! Eleget iszom, de nagyon kell a testmozgás, mert újabb terhességi tünet gyötör: majd' széttörik a gerincem, sajog a derekam, húzza a súly, és néha nyilalló fájdalmat érzek az alhasamban. De kismamajógával, gerincgyakorlatokkal és hosszú sétákkal orvosolható a helyzet. Két nap után át is ment rajtam.
A fogorvost szeptemberben kerestem fel, még a babaprojekt előtt, megröntgezett, talált több gócot, de nem akartam az első három hónap alatt semmilyen beavatkozást. Felkerestem őt ismét. Azt hittem, bepecsételi, hogy minden rendben van, de elkezdte leszedni a fogkövet – soha életemben nem szedték le, dőlt a számból a vér – őrülten vérzik az ínyem, ilyet még nem is láttak, és két fogamat be kell tömni, mert terhesség végére gyökérkezeléssé fajulhat. Vettem néhány drága fogápolási szert a gyógyszertárban, Gengigel ínykenőcsöt és Curasept öblítőt. Arra gondolok, hogy a terhességi hormonok mellett a vérszegénység elleni gyógyszer is okozhatja a túlzott vérzékenységet (a gyógyszerismertető tartalmazza, hogy pl. székletkivizsgáláskor meg kell említeni, hogy szedjük, mert vér lehet benne...)
Ezek a napok a névválasztás jegyében telnek. Ha megtetszik egy-egy név hangzásra, utánanézünk a nevek jelentésének, eredetének. Anyakönyveztethetnénk újat is, ha lenne ötletem. Érdekes beszélő női nevekre is bukkantam, pl. Szamóca, Reményke, Napsugár, Nimfa, Levendula, Füzike, Európa, Móka, Áldáska, Délibáb, és dallamos, dupla mássalhangzós és szótagismétlős nevek, pl. Lelle, Lilla, Lotti, Lili, Hanna, Tilla. Felmenőink neveit nem szeretnénk adni, a saját nevünket sem, és népszerű színészek, zenészek, sorozatszereplők neveinek sincs esélye… Nekünk mindig Bajnok és Ajándék maradnak, de az Ajna, Flóra, Szeréna és a Konrád, Kornél, Ármin versenyeznek egymással – bár valójában már döntöttünk…
A férjem azt mondja, maximálisan boldog. A kislány olyan lesz, mint én, a kisfiú meg rád fog hasonlítani. Egymással versenyezve fognak eléd rohanni.
A 19. hét végén bepánikoltam: nem éreztem a magzatmozgásokat, sem Bajnokét, sem Ajándékét. A férjem nyugtat: életerősek a kicsik, már sejtkorukban megdicsérték őket, és azóta is folyamatosan azt halljuk, hogy nagyon szépen fejlődnek. Nincs okod aggodalomra.
De sehogy sem bírtam megnyugodni. Akartam látni, ahogy mocorognak, ver a kis szívük, vagy hallani a szívhangjukat. Felhívtam az orvosom, aki azt javasolta, menjek be a kórházba és nézessem meg magam, rá hivatkozva. Ott megnyugtattak, hogy ilyenkor nagyon ritkák a magzatmozgások, rendszeresen a 30. héttől, illetve ikrek esetén a 27. héttől várhatóak, de készítettek ultrahangot. A lány a bal oldalamon fejjel lefelé jógázik, a fiú pedig szemközt üldögél. Napközben pihennek, főként este, éjjel és evéskor aktívabbak.
Nem jellemző rám a pánikolás, de eszembe jutott, hogy szerzek otthon használható ultrahang készüléket… Remélem, csak átmeneti állapot :)
