Legújabb célul azt tűztem ki, hogy átcsússzunk a májusba, és májusi szerelem-gyermekeink szülessenek. Most pedig a következő célom a 34. betöltött hét. A hasam gyakran két külön részre osztódik: A dombra és B dombra, köztük pedig kisebb völgy húzódik. Mindkét dombból számos rúgás érkezik, apró földrengések remegtetik meg a pocakom. A férjem szerint kicsikéink kézzel-lábbal mutogatnak, az álmaikat mesélik egymásnak…
A keddi ultrahang alapján 1800 és 1900 grammosak a 32+4 napon. Nem híztak sokat, de talán ikrek esetében a kissé visszafogottabb súlygyarapodás is elfogadható, és az orvos is azt hangsúlyozta, hogy a méreteik, a keringésük és a szívverésük csodás. A lényeg, hogy arányosan nő mindenük, kutyabajuk, és egyébként az egybabás anyukák gyermekei is hasonló méretűek. A férjem mégis néha aggódik, hogy keveset eszem… Legújabban a hemoglobinszintem is alacsony, kapok vasat és folsavat, de tejterméket sokat fogyasztok, végül még a foguk is kinő, és császármetszéskor beleharapnak a szülész kezébe.
A férjem azt mondta, egy aranycsillaga már van, és még lesz kettő. Annyira várja őket! Úgy széthintette a munkahelyén a hírt, hogy egyik kollégája azt álmodta, hogy megszülettek a babáink, egy másik pedig, amikor a férjem késik, arra gondol, hogy bizonyára szülök.
Porontyaink mindig nagyon örülnek az apjuknak, cirkuszi mutatványokkal üdvözlik őt. Szeretik a hangját, az érintését.
A férjem köszöni, hogy ilyen hősiesen viselem a kihívásokat, én pedig azt, hogy minden szükséges feltételt megteremt ahhoz, hogy hősiesen viseljem.
A magzatunk sok magzatvizet nyel, vagy a tüdejét trenírozza, mindenesetre sokat csuklik. B magzatunk nemigen csuklik, csak rugdosni szokott, de a rúgásokat mindketten bőségesen adagolják. Fiunk szép CTG-je alapján jó tanuló lesz, vonja le a következtetést a férjem.
A doki szerint a 34. hét átlagosnak nevezhető ikerszülések esetében, de húzzam, amíg bírom. A környezetemből is sokan győzködnek, hogy minél tovább bírjam, ne legyenek koraszülöttek, hisz „az anyai test a legjobb inkubátor”, és magam is úgy vagyok vele, hogy ha nem nyílik ki a méhszájam és nem indul be a hormonoktól vagy egy epegörcstől a szülés, húzzam a 35-36. hétig. Arról is győzködnek, hogy jobb, ha a baba azonnal érezheti az anya testét és szívdobogását, de sokan infúzióra kerülnek, és annak érdekében, hogy ne húzzák ki a csöveket a pici testéből, nem szabad simogatni őket. Tudom, hogy az lenne a legszebb és a legnagyszerűbb, ha azonnal kézbe vehetném vagy a mellemre fektethetném őket, de ha infúzióra van szükségük, nem birizgálnám kis testüket, és az első érintéseket később pótolnám. Nem akarom túlmisztifikálni (akárcsak a hüvelyi szülést és a szoptatást a császármetszéssel és a tápszerrel szemben), a szülő-gyerek kapcsolat később is kialakítható. Bár nálunk már sejtkoruk óta folyamatosan és intenzíven alakul és formálódik.
A férjem bölcsőt venne, kilenc hónapig ringatóztak, folytatódjon a ringatózás, bár bennem a fekvésnek köszönhetően kevésbé voltak mozgásban. De a bölcsőt hamar kinövik, nem gazdaságos, bár annyira szépen faragottak! Feleakkorák, mint egy kiságy, egy bölcsőben el sem férnének, nem lehetnének egymás közelében, ráadásul összekoccannának, kettő kéne az ágy két oldalára, és bár az idegrendszer és a beszédkészség fejlesztésére kiváló, egy stabil kiságynak jobban örülnék. Babakocsiban, kenguruban mozgásban lesznek, és ha megtanulnak ülni, bugyihintába vagy lengőágyba ültethetők, fektethetők.
Az Ikrek könyvét is olvasgatom, a párkapcsolatban ingerültség, fáradtság, veszekedés, eltávolodás léphet fel, de a férjem megnyugtat, hogy csak az amatőr párok esetében fordul ilyen elő, nekünk nincs félnivalónk. Valakit még a házasság is megvisel. Az ő fejében ilyen meg se fordul, nincs okunk aggodalomra. Felejtsem el, hogy másokat hogyan érint az ikeranyaság, nekünk csak egyre jobb lesz!
Ismét volt ikres szülés az osztályon: vagy extrém nagy babákat szülnek, vagy elhal az egyik az anyaméhben, vagy szülés közben, megszületés után hal meg az egyik, mert túl kicsi és életképtelen. Értem már, miért vannak az ikres kismamák fokozott figyelemnek kitéve az orvosok részéről. A piciktől mindenki másképp tud búcsút venni, akár más halottainktól: látni akarja őt, vagy sem, élve vagy holtan akarja megőrizni őt emlékezetében. A szülésznő mesélte, hogy ő már valamelyest hozzászokott a 20-23 hetes koraszülöttek látványához, de egy anya összehasonlíthatatlanul nehezebben dolgozza fel a látványt. Sajnálja a kicsiket, ahogy néhány napig kínlódnak… és ha megmaradnak, többnyire az életminőségük nem vetekedhet az egészségesen és időre született babáékéval.
Egyik lány mesélte, hogy az ismerősénél beindult spontán a szülés, mindkét baba fejvégű volt, de amikor az egyiket megszülte, a másiknak akkora helye lett, hogy elúszott és oxigénhiány lépett fel nála, és szüléskor fulladt meg. Azt is megtudtam, hogy császárnál megoldható, hogy csak a bőrt vágják el és elhúzzák a hasizmot, akkor könnyebben gyógyul a seb, és az ikres mamáknak alanyi jogon jár nyolc hónapig anyatej, ha nincs két gyereknek elegendő tejük.
N. sorstársnőm ágya alól múlt héten kivették a téglákat, hamarosan ülve ehetett és tíz perceket sétálhatott, és egy héten belül hazaengedték. Szinte végigfeküdte a terhességét, ebből három hónapot kórházban, de érdemes volt, elérte a 36. hetet nyíló méhszájjal. Aggódik, hogy ennyi fekvés után, ennyire legyengülve meg tudja-e szülni a babáját. Azt mondta, a második terhességénél leteszteli a méhszájat összezáró Arabin-gyűrűt (pesszáriumot), és a harmadik terhességünket majd együtt hordjuk ki. Ő volt a stabil pont tíz hete az életemben, megszoktam, akár egy bútordarabot. Nagy út van mögöttünk, mondta, és nagy út áll még előttünk. Egykori szülésznőnk szerint sajnos ritka, hogy a mi kezdeti eredményeinkkel, leleteinkkel ilyen sokáig húzzák kismamák.
Az ágyába új lány került, aki úgy horkol, mintha a hang egy megtermett hím oroszlán barlangjából érkezne, és egy részeg tengerész horkolásán is túltesz – bár ezeket nem tapasztalatból írom, de ez volt az érzésem. A lényeg, hogy a másik szobatársammal alig hallottuk egymás hangját, és a cüccögésünket is elnyomta horkolásának hangereje. Azt hiszem, a nyugalmunknak befellegzett. A szomszédból érkezett, ahol rézbőrű szobatársai füstjeleket eregettek, ő pedig besokallt. Rekeszizomsérve van a babájának, alá kellett írnia, hogy tudomásul veszi, hogy elhalhat vagy több év múlva is felléphetnek komplikációk. Nem is tudom, kiket sajnáljak jobban: ha az anya szenved, vagy ha a gyermek… Csak akkor műthetik meg a babát, ha már kint lesz.
Egyik este 41+ kismamát kaptunk a szobára, burokrepesztéssel indítják meg a szülését, több mint tíz órát vajúdott, a férje totál izzadtan jött a cuccaiért. Csak szüléskor tudták meg, hogy kislányuk lett.
A helyére került új szobatársnőnknek is rövidül a méhnyaka, ami a méhszájnyílás megelőző szakasza, de őt összevarrták, kétszer is, először altatták, másodszor gerincérzéstelenítővel, a 19. hét körül a genetikai ultrahang után. A hatvanévesek azt mondják, hogy az ő idejükben minden második asszonyt összevarrtak, és otthon kellett feküdniük. Ma meg azt állítják, ha méhszáj-elégtelenség lép fel és gyengék a kötőszövetek, a cérnák nem tartják meg a magzatot, sőt a nemi szervben jelentős károsodást okozhatnak, ha kiszakadnak, és a varrás vérzést meg méhösszehúzódást okozhat, ami vetéléshez vezethet. A lány előző terhességénél nem vált be, a magzat félidőben szétfeszítette a varratot, annyira nagy erők dolgoztak benne, kifakadt, mint egy bekötözött szájú zsák, de most már a 33. hetet tapossa és remélhetőleg rendes időben szüli meg a gyermekét.
Ismét rengeteg könyvet és filmet kaptam, van bőven elfoglaltságom. És beszéltem az új orvosommal, aki átvesz a régitől, aki másik kórházban folytatja a praxisát. Nagyon szimpatikus, nyugodt hangnemben beszél, kedves, és az első nőnemű nőgyógyászom. Természetesen szakmailag is csodás, az egyik kismama nála szült, illetve terhesgondozásra is hozzá járt. Gratulált az eddigi eredményeimhez, hozzá járok majd ultrahangra, de csütörtökönként, és szerinte a 35. betöltött hétig jó lenne kihúznom. N. szerint biztonságban vagyunk nála, akárkinek nem adta volna át a dokink a sikersztoriját. „Szorítok, hogy a kitűzött két hét sikerüljön, de már így is túlszárnyaltad a dokik reményeit.” Mi is szorítunk magunknak!
